SZŰCS NOÉMI (FŐSZERKESZTŐNK): SZEMFÉNYTÖRÉS

szükségem van a leheletedre.
a hajnali busz ablaka párás tőle
és nem látom, merre megyek,
de így jó. szívet rajzolok bele.

nekem csak a nézésed is elég.
na jó, akkor az, hogy valahol,
valamit, valakit most is nézel.
ha mást nem, saját szemhéjad.
infravörös könnyek arcomon
- nem látható tartományban.
szemed prizma, színeimre bont
és megtörök felületén -

én, köszönöm, nem tudok másról
és nem akarok másról írni,
csak mi lett volna hák lógnak
össze-vissza szívem pitvarán,
mint kiteregetett mosott ruha.
csöpög belőlük az emlék...

bármi is történt, már mindegy.
mint eltérő hullámhosszok,
egy kontinuummá kenődtünk szét -